A kovászolás lassan évtizedes szerelem. Ez a kis darabka élet mindennap megújul, reagál a környezetre, annak mikrobiológiájára, a hőre, az időjárásra, a hangulatomra. Eléldegél csendben a konyhapult szegletében, de meghálálja az odafigyelést.

Egyszer-kétszer bekeményít, aztán fura illatokkal ijesztget, mindig jelzi, ha valamit rosszul csinálok. Néhány dekájával életet ad a mindennapi kenyérnek, melyben benne van a hagyomány, a folytonosság, a szépség, a szeretet.

Ahogy nincs két egyforma kovász, úgy nem született eddig két egyfoma kenyér sem. Vég nélküli tanulás a kenyérsütés.